12 rész - képek

Reggel izgatottan keltem a képnézés miatt. Kíváncsi vagyok, hogy mit csináltunk kis korunkba Niallal. Megcsináltam a reggeli teendőket, majd lementem a többiekhez akik már csak rám nártak, hogy elkezdhessük.
-Előre figyelmeztetlek titeket, hogy olyanok voltatok mint a házasok.-szólt apu. Bátyámmal csak halálkomoly fejjel egymásra néztünk, amitől a többiekből kitört a röhögőgörcs.
-Rendben, felkészültem, kezdhetjük.-mondtam, kicsit izgatottan.
-Rendben.-a hatalmas plazmatévére kötöttük a fényképezőgépet (ami mindig apunál van).

-Ez a kép télen készült, még Mullingarban, karácsonykor.- a képet látva elmosolyodtam.
-Milyen göndör hajad volt.-csodálkozott Harry. Majd jött a második kép, amitől a többiek elröhögték magukat.

Amikor megláttam a képet, köpni, nyelni nem tudtam a meglepettségtől!
-Nóri, rád sem ismerek.-nézte a képet Loui.-Te és a szoknya?- nézett rám felhúzott szemöldökkel. Én csak megvontam a vállam. Tovább mentünk.

-Tényleg olyanok voltatok mint a házasok!-kiáltott fel Harry.
-Ez NewYorkban volt egyik nyaraláson.-mosolyodott el az emléken Bobby.

-Ez is egyik nyáron volt, mer Niallnak kiszívta a nap a haját.

-Ezen a képen Nóri és Greg van, mikor elmentünk túrázni az erdőkhöz.

-Itt kicsit idősebbek voltatok már.

-Ezen csak Nóri van. 

 -Ezen nagyon szép voltál!-mondta Liam.
-Csak voltam!?-sikkántottam fel.
-Nem, dehogy is! Most is szép vagy!-kezdett egyből tiltakozni. Ezen a kis jelenetünkön, a többiek elkezdtek röhögni.

 -Jééé, egy Nórin alvó kutya!-állapította meg Lou azzal a csodás eszével.
-A kutyust, hogy hívták?-kérdeztem meg.
-Rocky, és még te kaptad a 3. születésnapodra.-hmmm... jó tudni.

 -Itt éppen a vidámparkba mentünk.

 -Ez a kép nagyon jó!-mondta Zayn.
-Irigyelték is tőlünk Nórit.-mondta apu. Ezen ledöbbentem. Engem irigyeltek? Lehetetlen!

 -Ez középsőben készült. csoport fotózás volt. A fotós külön megkért, hogy had fotózzon le téged.-Nézett rám mosolyogva, körünkben a legidősebb.

.

-Azta!-esett le mindegyik fiúnak az álla.
-Itt volt Nóri másodikos. Ezt a képet anyukád küldte át.
-Így már érthető, mert emlékezek erre a napra.-válaszoltam.
-Itt mire vásároltatok?-kérdezte a bátyám.
-Esküvőre.-mosolyogtam rá. közelebb húzott magához és nyomott agy puszit az arcomra.

-Ez a kép a 3. születésnapodon készült.-mondta apuci.

-Ezen a képen egy hisztis Niall van, mert Nóri elvette tőle a fényképezőgépet.-Mikor ezt elmondta mindenkiből kitört a röhögés.

-Milyen harcias voltál!-mondta Harry.

-Biztos felkeltette az érdeklődésemet.-vontam vállat.

-Az biztos, hogy felkeltette az érdeklődésedet, mert csak 3 nap után tudtuk visszavenni.-ettől a fiúk mégjobban elkezdtek röhögni.

-Ezen a képen is másodikos Nóri.

-Ezt is anyu küldte?-kérdeztem.

-Igen-mondta halkan apa.

A nap többi részét végig hülyültük a srácokkal. Még a barátnőik is átjöttek és most itt alszanak.

11. rész - apu

Nem más állt velem szemben az ajtóban, mint a saját tulajdon apám. Levegőt sem kaptam a meglepettségtől. Még akkor is ledermedve álltam az ajtóban, mikor a fiúk megjelentek a hátam mögött. Ők is csak minket bámultak, hogy most mi a szar van!?
-Nóri?-kérdezett rá apám, mint aki csak rosszul lát.

*Bobby szemszöge*

Úgy döntöttem meglepem a kisfiamat azzal, hogy meglátogatom, Londonban. Mikor a házuk ajtajához értem, becsengettem. Nem hittem a szememnek, amikor kinyitották az ajtót. Nóri állt az ajtóban és ledermedt. Szerintem ő sem számított rám, ahogy én sem rá. Még mindig csak egymást néztük, mikor mögötte megjelentek a fiúk.

-Nóri?-kérdeztem rá, mert nem akartam hinni a szememnek, hogy itt van. Csak bátortalanul bólintott egyet.

-Mi folyik itt?-kérdezte meg az a fiú akinek eredetileg látogatására jöttem. Nóri hátranézett a srácokra, majd arrébb tolt az útból és elszaladt. A fiúk csak összezavartan néztek rám. Szóval Nórinak elmondta Zsófia az igazat.

-Apu elmagyaráznád mi volt ez? Miért szaladt el?-támadott le kérdéseivel Niall.

-Fiam itt az ideje, hogy mindent megtudj.-mondtam lehajtott fejjel. Niall csak kíváncsian nézett rám, ahogy a mögötte álló 4 fiú is.-Javaslom menjünk be és mindent elmondok. Bementünk a nappaliba és mindenki leült a kanapéra.-Szóval arról van szó, hogy Nóri a féltesód.- mikor ezt kimondtam majd kiesett mindegyiknek a szeme a csodálkozástól.

-M... mégis, h... hogyan?-tért észhez Niall.

-Az úgy történt hogy...-majd elmeséltem az egész történetet. A végére kisebb sokkos állapotban voltak a hallgatók. 

-Ez most komoly? Miért nem mondtátok el? Nem volt jogotok hozzá! És Nóri tudta? Miért nem mondta el? És hol van most? Azonnal meg kell keresnünk!-pattant fel fiam a kanapéról és viharzott is felvenni a kabátját, meg a cipőjét. Mi is nekiálltunk készülődni. Mikor mindenki készen lett, kint gyülekeztünk.

-Rendben 3 felé vállunk!-Adta a parancsot Zayn. Vicces, hogy én vagyok a legidősebb, de ők parancsolnak. Úgy lett ahogy Zayn mondta. Lou ment Harryvel, Zayn Liammel, én meg a fiammal.

*Nóri szemszöge*

Elfutottam, mert beijedtem. Nem tudtam eleinte hova megyek de a Hyde parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és gondolkozni kezdtem. Miért próbálok, mindig elmenekülni a problémák elől? Miért kellett egyáltalán Londonba jönnöm? Miért nem mentem mondjuk NewYorkba, vagy Los Angelesbe? Sőt! Miért nem maradtam a fenekemen Magyarországon? Mindenkinek csak gondot okozok. Miért kellet egyáltalán megszületnem? Hogy megkeserítsem mások életét? Most komolyan, szánalmas vagyok. 

Egyszer csak arra kaptam fel a fejemet, hogy valakik a nevemet kiabálják. Ki mások lehettek mint Louis és Harry. Én csak a tenyerem közé rejtettem az arcom és megpróbáltam nem foglalkozni velük. Nem nagyon ment, mer leültek mellém és átöleltek mind a ketten egy-egy oldalról.

-Miért rohantál el? Megtudtuk volna beszélni.-mondta teljesen nyugodtan Harry.

-Azért mert beszarivagyok és szánalmas! Menekülök a problémáim elől! Ezt csináltam Magyarországon is!-keltem ki magamból. És elkezdtek folyni a könnycseppek az arcomról. 

-Ne mondj ilyeneket! Nem vagy szánalmas! Még beszari sem vagy! Erősebb vagy mint azt bárki gondolná!-Mondta Lou és átölelt. Ilyenkorra már zokogtam. Az ölébe vett és ott próbált meg lenyugtatni ami sikerült is neki. Elindultunk hazafele, közben Harry felhívta a többieket, hogy megtaláltak. Visszaértünk a házhoz. Egy nagy levegőt vettem mielött beléptem volna. Mindenki ott volt. Amikor megláttak egy ember ként ugrottak fel és öleltek meg.

-Sajnálom-mondtam és újra elkezdtek folyni az arcomról a könnyek.

-Mit?-kérdezte meg Niall.

-Hogy nem mondtam el.-adtam a szerintem logikus választ.

-Igen. Az érdekel, hogy miért nem mondtad el?-kérdezett rá Liam.

-Miért? Elhittétek volna a repülőtéren, hogy "Sziasztok képzeld Niall testvérek vagyunk." szerintem enyhén őrültnek hittetek volna.-mondtam.

-Igaz. Tuti hibbantnak néztünk volna.-mondta Zayn. Ez után leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy Niallal és Greggel találkoztam még kisebb koromban és vannak róla képek. Meg beszéltük, hogy holnap megnézzük a képeket, mert a mai nap elég fárasztó volt mindenki számára. Így mindenki elment aludni. Én is felmentem, lezuhiztam, felvettem a pizsim és elvégeztem az esti rutindolgokat, majd befeküdtem az ágyamba és vártam, hogy magukkal ragadjanak az álommanók. 

Ha tudtok kérlek kommenteljetek! Nem fogom korlátolni, hogy ennyi és ennyi után jön a másik rész, de tudnom kell, hogy, hogyan értékelitek. Jöhet negatív és pozitív is. Előre is köszönöm. 

puszi:Norina

10. rész - ajajj

Másnap reggel arra keltem, hogy valami nehéz rám ugrik. Felnyögtem a sok súly alatt. Mikor ki nyitottam a szemem hát ki volt rajtam? Persze, hogy egyetlen szeretett bátyusom. Nagy szeretettel löktem le magamról. Egy hangos puffanás jelezte, hogy földet ért. Vissza húztam magamra a takarót és megpróbáltam vissza aludni. Nem sikerült ugyanis most valaki más ugrott rám. Ugyan úgy végezte mint az előző kísérleti alany. Most már nem próbáltam meg vissza aludni. Kimásztam az ágyból és a szekrényem elé álltam. A fiúk figyelemmel kísérték, hogy mit csinálok. Várjunk, még nem is tudom melyik okostolyás ugrott rám másodszorra. Megfordultam a tengelyem körül és lenéztem a földre. Niall mellet ott ült Harry aki a hátát simogatta fájdalmas arckifejezéssel. Gondolom a hátára esett. Amikor felmértem őket vissza fordultam a szekrényemhez. Elkezdtem kutakodni, hogy mit vegyek fel. Nagy gondolkodásomat Harry zavarta meg.
-Amúgy, neked is jó reggelt!-mondta megsértődötten.
-Jobbat!-szóltam vissza.
-Csak nem morcos a kicsi lány!?-kezdte el húzogatni a szemöldökét.
-Tudod drágalátos Harry! Nem szeretek arra kelni, hogy valaki, vagyis valakik rajtam ugrálnak!-mondtam nyűgösen mert még fáradt voltam. Közben kiválasztottam mit veszek fel.Erre esett a választásom:

Megfogtam még egy fehérnemű szettet és elindultam a fürdőm felé.

Levettem a pizsamám (mert este azért még elmentem lefürödni). Nem szoktam sokáig áztatni magam, most is olyan 7 percet voltam víz alatt. Felöltöztem és mire kimentem a szobámba a fiúk már eltűntek. Lementem a konyhába valamit enni (mert azt nagyon szeretek). Ott volt mindenki és azon gondolkodtak, hogy mit egyenek. Én nem szarakodtam sokat benéztem a hűtőbe és a szekrényekbe. Minden volt ami palacsintához kell, így azt kezdtem el csinálni. Ameddig csináltam a fiúk megterítettek. Mikor kész lett tálaltam. Kitettem a lekvárt, kakaót és a nutellát az asztalra. Harry, Liam, Zayn és Louis 5db-ot ettek én 7-et Niall meg 8-at. A srácok csak néztek, hogy, hogy tudok ennyit enni. Csak megvontam a vállam és kimentem a nappaliba (mivel a fiúk elvállalták, hogy elmosogatnak). Éppen a spongyabobot néztem a tévében, mikor elkezdett csörögni a telefonom. Viktor neve volt a kijelzőn. Egy nagyot sóhajtottam, majd felvettem.
-Szia.-szóltam bele remegő hangal a készülékbe. Valahogy rossz előérzetem volt.
-Szia.-köszönt vissza elhaló hangon- Nóri apa meghalt.-jelentette ki. Csak az a gond, hogy nekem nam az apám. Gondoltam magamban.
-Mégis, hogyan?-kérdeztem rá.
-Megpróbált megszökni a börtönből és rosszul sült el.-halottam a hangján, hogy sír. Nekem sem kellet több, nekem is elkezdtek folyni a könnycseppek az arcomon. Itt az ideje, hogy megtudja ő is az igazat.
-Figyelj Viktor! Valamit tudnod kell.-mondtam teljesen határozottan.
-Mégis mit?-szinte láttam magam elött az értetlen arcát.
-Azt, hogy...-és elmeséltem neki, hogy csak féltesók vagyunk, hogy anyai ágról és hogy így Béla nem az apukám. Eleinte kiakadt de sikerült lenyugodnia és rendesen folytattuk a beszélgetést.
-És pontosan hol is vagy?-kérdezte meg. Szóval ott még nem tudják, hogy az 1D-vel lakok egy helyen.
-A másik bátyámnál-adtam kétértelmű válasz.
-Kinek vagy te ötünk közül a huga?-kérdezte hirtelen mögülem egy hang. Megdermedtem. Mikor látóhatáron belülre ért a titokzatos hang tulajdonosa, megnéztem az arcát és Zaynnel találtam magam szemben. Közben a készülékből még mindig hallottam hogy, Viktor azt kérdezgeti, hogy ott vagyok-e még!?
-Viktor most lekell tennem, szia!-nem vártam meg még válaszol hanem gyorsan kinyomtam. Addigra mind az öten a nappaliba termettek és kérdő tekintettel fürkésztek. Nem tudtam megszólalni csak néztem magam elé. Hirtelen megszólalt a csengő. Menekülési lehetőség, végre!
-Kinyitom.-mondtam a többieknek és máris az ajtónál termettem. Amikor kinyitottam az ajtót azt hittem elájulok döbbenetemben. Viszont a ledöbbenés kölcsönös volt. Lefagytam. Mit keres itt? Pont most? 
-Nóri, ki jött?-kérdezte Zayn. De én még mindig csak lefagyva álltam ugyanott és ugyanarra a pontra meredtem. Nemtudtam mit csináljak. Csapdába estem.

9.rész - vidámpark

2 hónap alatt nagyon megkedveltem a srácokat. Nagyon sokat hülyültünk és már nem is érzem magma kellemetlenül közöttük. Felkértek nekem magántanárt, hogy azért fejezzem be a sulit.
Mára beterveztük a fiúkkal, hogy elmegyünk a vidámparkba.
Reggel. Arra keltem, hogy valaki ugrál az ágyamon. Nehezen kinyitottam az egyik szememet ééés kit lát szemem, nem mást mint Louis Tommlinsont. 

-Loui húzz a picsába-morogtam a fogaim között.

-Oké mutasd.

-De ne az enyémbe hanem a drágalátos barátnődébe!

-De ő most nincs itt-szontyolodott el.

-Mindjárt itt lesz. Miért jöttél?-kérdeztem rá.

-Csak azért, mert mindjárt indulunk a vidámparkba!!!!-kezdett el ugrálni az ágyamon mint egy 5 éves. 

-Miért, hány óra?

-Fél 12-válaszolta.

Ezután kiment a szobából, én meg elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhiztam, megcsináltam a hajam, felöltöztem, csak a vicc kedvéért ezt vettem fel:
majd lementem a többiekhez akik már az ajtóban vártak rám. Mikor meglátták a szettemet elmosolyodtak.

-Szép a rucid!-sikított fel Louis.

-Köszi, csak miattatok-kacsintottam rájuk, és ezen elröhögték magukat.

Nagynehezen elindultunk a v.parkba. A csajokat felszedtük menet közben. Mikor odaértünk megvettük a belépőjegyeket. Először a hullámvasutat céloztuk meg. Harry nem mert rá felülni.

-Beszari, beszari, beszari-kezdtem el kántálni.

-Nem vagyok beszari!-sértődött meg a göndörke.

-De igenis az vagy-nyújtottam rá a nyelvem.

-Rendben. Fogadjunk, hogy több menetet bírok ki mint te!-kezdett el alkudozni.

-Rendben, miben fogadunk?-kérdeztem meg.

-Aki nyer kérhet a másiktól egy hatalmas szívességet-jelentette ki.

-Benne vagyok.-majd kezetfogtunk. Sajnos, drága Harry azzal nem számolt, hogy fiatalabb vagyok mint ő és nehezebben szédülök el. Felültünk az első menetre, aztán a 2.-ra majd a 3.-ra és így tovább a 6. menetig mart a drága ellenfelem kidobta a taccsot.

-Háh, nyertem!!!-kezdtem el sikongatni.

-Oké te nyertél, de mennyünk és keressük meg a többieket.-ajánlotta fel, mert közben a többiek tovább mentek.

-Oki.

Elindultunk megkeresni a többieket és hol találtuk meg őket? Persze, hogy a vattacukrosnál. Niall babuci már a 3. -at ette.

-Sziasztok-köszöntem oda.

-Sziasztok-köszöntek most ők.

-Ki nyert?-kezdett el kérdezősködni Lou.

-Ééééééén-kezdtem el örömtáncot járni. A többiek csak röhögtek rajtam.

-Oké eléglesz, mert, még a végén hülyének néznek.-aggodalmaskodott Liam.

-Szerintem márr annak néznek.-mondtam el az egyértelmű tényt.

-ÚRISTEN AZ OTT A ONE DIRECTION!!!-kiáltotta el egy lány magát. Nem kellett több mindenki idenézett és elkezdtek felénk rohanni.

-Futás!!-mondta most Eleanor. Nekünk sem kellett több rohantunk mint az őrültek egészen a kocsikig. Gyorsan bepattantunk és száguldoztunk hazáig. Otthon mindenki megkönnyebbülten borult az ágyába.

8. rész - beköltözés

Még elmeséltek magukról mindent és én is magamról mindent, egy kivétellel, hogy Niall és én féltesók vagyunk.

Egy gyönyörű, nagy háznál állt meg a kocsi. Elektromos kapu van, úgyhogy nem kell senkinek sem kiszállni, hogy kinyissa a kaput. Még az udvar is gyönyörű. Van egy kocsifeljáró az mellet tuják húzódnak. A garázs mögött van egy hatalmas udvar medencével.
 Csak arra eszméltem fel hogy a fiúk már nincsenek a kocsiban. Én is kiszálltam de eléggé félénken mentem a fiúk után akik hozták a bőröndjeimet, mert nem engedték, hogy én hozzam. Amikor Loui kinyitotta az ajtót kisebb sokkot kaptam, ha az udvarra azt mondtam, hogy gyönyörű akkor erre nincsenek szavak, pedig csak az előszobát láttam. Zayn körbevezetett a házon minden szobának van külön fürdője. Mindegyikük szobája elég rumlis volt kivéve Liamét. Niall szobájában vagy 10 pizzásdoboz volt.

-És ez lesz a te szobád-mondta Zayn. Amikor benyitott azthittem hátast ugrok. Hatalmas és gyönyörű volt. Felül megvolt festve úgy mintha fellátnék az égre és egy hatalmas ágy van benne.-Remélem megfelel.-nézett rám hatalmas mosollyal.

-E... ez gyönyörű.-fordultam oda hozzá majd a nyakába ugrottam-Köszönöm.

-Nincs mit.

- De igenis van. Befogadtatok úgy, hogy még csak nem is ismertekm és ilyen kedvesek vagytok velem.-kezdtek el folyni az örömkönnyek a szememből.

-Lehet hogy nem ismerünk, de most majd jobban megismerünk. Gyere menjünk le a többiekhez és ne sírj.-nézett rám mosolyogva.

-Rendben.

Elindultunk lefele. Mindenki a tv elött ült.

-Mit csinálunk?-kérdezte a mellettem sétáló fiú.

-Üvegezzünk!-jött a remek ötlet Harrytől.

Mindenki belement így kezdetét vette a játék.

*2 hónappal késöbb*

Először elég  fura volt a fiúknál lakni, de egy idő után megszoktam. Amikor a média kiderítette, hogy egy gyerek lakik náluk minden ez körül forgott. Megismertem a fiúk barátnőit is, nagyon jó fejek és egész jóban lettünk. Amikor szomorú vagyok általában elmegyek sétálni és viszem a gitáromat is és léülök valahova gitározni.

7.rész - találkozás

Vére megérkeztem Londonba. Elmentem a cuccaimért. A 2 órás repülő út után most el kell mennem wc-re. Tudom, hogy a repülőn is van, de ott mindig voltak. Már csak egy akadály van. Hol a wc??? be mentem egy ajtón egy hosszú folyosó volt mögötte. Elindultam és elkezdtem leolvasni az ajtókról, hogy mi van rá írva. Egyiken sem volt wc felirat így elindultam kifele. Kiakartam nyitni az ajtót, mikor az magától kinyílt és 5 fiú rohant be rajta, majd bezárták. Mikor megfordultak kicsit meglepődtek, hogy van itt bent valaki.

-Bocsi fiúk de én ki szeretnék menni-mondtam (persze angolul). (mostantól minden beszédet angolul képzeljetek el)

-Mi? Neeem!-kicsit megijedtem a  gyerektől.

-De én ki akarok menni-jelentettem ki.

-Neeeeeem!-hogy ennek mi a baja?

-Sajnálom, Louis azt akarja mondani, hogy nem nyithatjuk ki az ajtót. Amúgy Liam vagyok-magyarázta meg a gyerek vagyis Louis furcsán viselkedésének okát és bemutatkozott.

-Nóri-mondtam bemutatkozás képpen. Mind a négyen bemutatkoztak Liam után. Kiderítettem, hogy itt a féltesóm. Mármint Niall Horan és az egész one direction.Úgy döntöttem nem mondom el Niallnak, hogy a féltesója vagyok, úgysem hinne nekem.

-Miért nem nyithatjátok ki az ajtót?-kérdeztem rá a szerintem értelmes kérdésre.

-Mer nem tudunk levegőt venni se a sok sikítozó lánytól. Te amúgy nem ismersz fel minket?-kérdezte Harry.

-De. Tudom hogy ti vagytok a 1D-válaszoltam a feltett kérdésre.

-És, hogy, hogy nem kezdesz el sikítani?-Zayn. Erre elkezdtem röhögni.

-Azért mert nem vagyok rajongótok.

-Akkor, hogy, hogy felismertél minket?-kérdezi az egyetlen világhírű bátyusom.

-Mert a barátnőm hatalmas rajongótok.

-Ahha és honnan jöttél? Mert aranyos az akcentusod-mondta Louis.

-Magyarországból jöttem Londonba.

-Tenyleg és kivel?-Liam.

-Egyedül jöttem.

-Egyedül? Hisz kiskorú vagy. Látszik rajtad. Hány éves vagy?-Zayn.

-Igen egyedül és 12.

-És hol laksz?-Niall.

-Őszintén?-kérdeztem.

-Igen kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan élsz meg-Harry.

-Őszintén az utcán élek-sütöttem le a szemem. Mind az öt fiúnak kidülledt a szeme és úgy néztek rám.

-Hogy hol????-Liam.De én még mindig csak a cipőm orrát néztem.

-Ott nem maradhatsz! Hozzánk költözöl!-Zayn.

-Nem. Csak terhetekre lennék-mondtam, miközben rájuknéztem.

-Ne hülyéskedj jó buli lesz. Olyanok leszünk mind a bátyáid-majdnem eltaláltad loui. majdnem.

-Biztos?-kérdeztem rá félénken.

-Igen. persze, naná, biztos-hangzottak a válaszok.

Még elmeséltek magukról mindent és én is magamról mindent, egy kivétellel, hogy Niall és én féltesók vagyunk.

6.rész - elmegyek

*2 héttel késöbb*

Elősször Bia nem akarta elhinni, hogy a kedvenc bandájának egyik énekesének a húga vagyok.Őszintén szólva én sem. Már 2 hete lakok náluk és látom, hogy csak terhükre vagyok. Elkezdtem intézkedni. Van egy barátom aki már betöltötte a 18-at. Megkértem, hogy vegyen nekem egy repülőjegyet Londonba. Holnap hajnalban indul. Könnyű lesz kiszökni mivel Bia a barátjánál alszik.Apukája és anyukája meg dolgoznak. A terv a következő, mikor mindenki elmegy, én összepakolok, írok egy búcsúlevelet, felhívom a 18 éves barátomat és kivisz a reptérre.

-Szia megyek Gáborhoz. Ne csinálj bulit még elmegyek!-nevette el a végét.

-Rendben nem fogok anya-erre a mondatra kinyújtotta rám a nyelvét.- Csak semmi rosszalkodás-szóltam utána, amin elröhögte magát.

Már fél órája elment szóval már nem fog visszajönni. Ideje elkezdenem pakolni. Elővettem a bőröndjeimet. 2 bőröndbe mentek a ruháim, 1-be a cipőim meg a kiegészítők és külön a gitárom. Rendben a pakolás kész és csak fél órába telt szóval most van fél kilenc.
1. lépés pipa.
Kész lettem a levéllel. Ez állt benne:
Kedves Bianka és családja!

"Köszönöm hogy vigyáztatok rám,

 de látom, hogy csak gondot

 okozok nektek. Ezért most,

 hogy mindenki elment éltem a

 lehetőséggel, összepakoltam és

 elmentem. Bianka ne változz meg,

 soha maradj mindig ilyen pörgős

 és őrült. A Felnőtteknek 

meg köszönöm, hogy elláttak.

Puszil titeket:Nóri"

2. lépés pipa.

Már csak a 3. lépés van hátra felhívni Laut, (a 18 éves barátomat) de elötte felöltözök mivel pizsomában voltam a látszat kedvéért.

Erre az összeállításra esett választásom:

Miután felöltöztem hívtam Laut, hogy jöhet értem.

3. lépés pipa.

Ránéztem az órára, 10 órát mutatott. Jó időben készültem el.
Kiálltam a kapuba és ott vártam. Végre ideért.

-Szia-köszöntem.

-Csá-köszönt vissza.

Amikor odaértünk a reptérre odaadta a repülőjegyet és már ment is.

*2 órával később*

-A Londonba tartó járat 5 perc múlva indul-szólt a bemondós csaj, de én már a repülőn ültem.

Felszállt a gép 'viszlát Magyarország'.

5.rész - hírek

-Az apukád nem más mint...

-Az apukád nem más mint Bobby Horan-nekem ez nem mond sokat. Ez csak egy név.

-Mesélnétek kicsit többet?-kérdeztem mert attól még nem világosodok meg hogy, "apukád Bobby Horan".

-Az egész úgy volt, hogy elmentünk bulizni. Full részegre ittuk magunkat és hát már nem gondolkodtam. Másnap reggel egy hotel szobájában ébredtem melletem az apukáddal. Mindent megbeszéltünk a 2 család között. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok nem tudtunk mit csináljunk. Végül megtartottunk. A Klement nevet kaptad, hogy ne legyen feltűnő, hogy a többiekkel csak féltesók vagytok. Apukád részéről is van 2 fétesód. Niall és Greg Horan-az eldő név ismerősen hangzik de nemtudom honnan.-Ez az egész azt jelenti, hogy félig ír vagy.

-És majd találkozhatok a családom másik felével is? Viktor és Ádám tudnak érről? Na és Niall és Greg? És...

-Állj kicsit lassabban-szólt közbe Béla.-Először is, nem haragszol?

-Nem.

-A kérdéseidre a válasz igen,nem,nem-válaszolt anyu.

-Te tudtad követni?-csodálkozott a volt 'apám'.

-Igen, és van még kérdésed?- vaálaszolt először Bélának, majd felém fordult és feletette a kérdést.

-Igen. Mondjuk, idősebbek nálam a fiú testvéreim?-tettem fel a szerintem egyértelmű választ.

-Azthittem ezt tudod. Viktor igen, Ádám meg fiatalabb-válaszolt Béla. 

-Nem rájuk gondoltam-válaszoltam a válszra. Anya sohajtott egy nagyot és a fejét rázta majd adott egy értelmes választ.

-Mind a ketten idősebbek nálad.

-Köszönöm az értelmes választ.

-Szívesen.

-Van még valami közölni valótok?-kérdeztem mire mind a ketten lehajtották a fejüket. Ajaj lesz még valami.

-Igazából azt szeretném/szeretnénk mondani, hogy régen nem volt jó az anyagi állapotunk. Olyanokra kényszerültünk amikre nem vagyunk büszkék-mondta Béla.

-Miaz bökjétek már ki!-rivalltam rájuk.

-Loptunk, raboltunk és ez most mind kiderült. Börtönbe fognak csukni minket. A fiuk már azért nincsenek itt mert a nagymamájuknál fognak lakni és már mindenről tudnak szóval már odacuccoltak-folytatta anya.

-Mi...mikor ke...kell be...bemennetek?

-Fél óra múlva- mondták egyszerre.

-Ezt nem hiszem el. Hol fogok lakni?-már szinte sírtam.

-Beszéltem Bianka szüleivel és odaköltözhetsz hozzájuk-válaszolt Zsófi.

Ezután felmentem és összepakoltam. Mikor odaértünk Biankáékhoz még megkérdeztem hogy, 'Nem baj e hogy, idekötözök?', 'Nem leszek e a terhükre?' stb. 

Miután Biuval berendezkedtünk elkezdtünk beszélgetni.

-Képzeld Barbi és Niall szakítottak-a Niall névre felkaptam a fejam mert eddig a kezemet néztem.

-Milyen Niall?

-A one directionból tudod akikről sokszor mesélek.

-Jó ezt tudom de milyen Niall?

-Niall Horan. Miért?

-Van testvére?-hagytam figyelmen kívül előző kérdédét.

-Igen egy Greg Horan.

-Hogy hívják az apukáját?

-Bobby Horan. Miért?

Én csak ledermedve néztem magam elé. Lefehéredtem. A one direction énekese a testvérem? Jobban mondva a féltestvérem.

-Hahó! Itt vagy?-lebegtette meg a szemem elött a kezét Bia.

-Mi? Persze. Igen-ráztam meg a fejem.

-Nem úgy néz ki. Na elmondod miért kérdezted?

-Persze az úgy volt...-majd elmeséltem neki a levéltől amit a korházban kaptam egészen a jelenig mindent.-...és most itt ülök a szobádban.

-Pontosabban a szobánkban.

4.rész - Mivan??

Felállt a székből odasétált az ajtóhoz meg beszélt valamit majd belépett az ajtón nem más, mint...


Belépett az ajtón egy Nő és az a kislány akit ellöktem a kocsi elől. 

-Szia Viola vagyok-mutatkozott be a nő, vagyis Viola.

-Jó napot Nóri vagyok.

-Azért jöttem, hogy megköszönjem, hogy megmentetted a kislányom életét.

-Szívesen.

-Szia Lóri vagyok-mutatkozott be a kb.4 éves kislány.-Rajzoltam neked egy rajzot-a rojzon egy kislány volt aki fogta egy nagyobb lánynak a kezét és az volt a lap tetejére írva, hogy a "megmentőmnek". Gondolom az anyukája segített neki az írásban.

-Nagy szépen köszönöm, nagyon szép lett.

Még beszélgettünk egy kicsit, de utána menniük kellett. 
A nap folyamán vizsgálatokat végeztek. Megmondta az orvos, hogy még 2 napot bent kell maradnom megfigyelésen és ha, jobban leszek hazamehetek.

*2 nap múlva*

Végre itthon már annyira hiányzott. A jellegzetes illat. Bátyám idegelése. Kicsit még a suli is hiányzott. Bianka minden nap meglátogatott és beszélgettünk mindenről de legfőképp ő csak az 1D-ről tudott beszélni, azon belül is inkább Harry-ről.

-Nóri-kiabált fel apa. Végül nem kérdeztem semmit a levéllel kapcsolatban majd elmondja ha elakarja.

-Megyek-és lerohantam a lépcsőn-Hol vagy?

-A nappaliban-mikor beértem a helyiségbe, megijedtem anya és apa a kanapén ült és nagyon komoly fejet vágtak. Ajaj valami rossz hír, vsagy  valami nagyon fontosat fognak mondani.

-Miről szeretnétek velem beszélni?

-Ülj le!-utasított anya.

-Arról van szó... hogy... nekem ez nem megy-mondta apa.

-Akkor majd én. Arról van szó kislányom... hogy... Béla... nem az... igazi apukád-bökte ki anya. Lefagytam, hogy mi van????? Akkor nem Ő hagyta ott azt a levelet. Akkor ki az igazi apukam? Miért nem mondták el hamarabb?

-Mondj valamit, kérlek-suttogta apa, vagyis Béla. Ezt még megkell szoknom.

Válasz helyett felrohantam a szobámba és elővettem a gitáromat és elkezdtem rajta játszani. Mindig megnyugtat nemtudom miért de jó érzés átadni magam a zenének. Mikor megnyugodtam lementem a nappaliba. Még mindig ott ülnek. Összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem.

-Ki az igazi apukám?

-Az apukád nem más mint...

3.rész - végre

Ez a rész elég lapos lett, de nemsokára beindulnak az események!
                                                                          jó olvasást: Norina



Miután kiment a kórteremből furcsa érzésem támadt. Kezdett visszajönni a fénység...

Hirtelen minden kitisztult és mindent láttam. Visszatértem az eredeti testembe. Senki nem ült melletem. Ez kiucsit rosszul esett, hogy senki nem kíváncsi arra, hogy, hogy vagyok. Magam mellé néztem. A kisasztalon volt egy bonbon amin volt egy kis üzenet. Ez állt benne:

"Drága, egyetlen Nórim! 

Sajnálom, hogy nem

 lehetek veled a mikor

 felkelsz, de nem sokára,

 remélhetőleg találkozunk.

 Zsófi nem tudta hogy itt jártam,

 de ne mondd el neki kérlek!

Nagyon szeret és puszil: APA"

Sok fura dolog történik mostanában. Mi az, hogy anyu nem tudja, hogy apu itt járt.? És miért nem mondhatom el neki? Majd rá kérdezek hogy, miért, úgy is azt mondta nem sokára találkozunk.

Hirtelen kinyílt a kórterem ajtaja, egy fehér köpenyes, 30-as éveiben járó orvos lépett be rajta. Amikor meglátta, hogy ébren vagyok elmosolyodott, és bemutatkozott.

-Szia Dr.Peach vagyok-amikor kimondta a nevét akaratom ellenére is elmosolyodtam.(peach / barack)

-Jónapot én pedig Klement Nóra-mutatkoztam be én is. Viszont még mindig mosolyogtam.

-Tudom hogy vicces a nevem de nem tehetek róla-nevette el magát.-Hogy érzed magad?-kérdezte meg.

-A fejem fáj egy kicsit de, jól-válaszoltam.

-Ez természetes nagyon beverted a fejedet-tájékoztatott a nyilvánvalóról.-Mennyire emlékszel a baleset elöttről?

-A kislányra, a kocsira és utána képszakadás-mondtam el amire emlékszek.-Mióta vagyok itt?

-2 napja.Viszont nekem mennem kell de nem sokára vissza jövök.

Ez után a mondat után felállt és kisétált a szobából.
Unatkoztam mikor kopogtak az ajtón.

-Szabad.

-Szia. Jobban vagy?-jött be a szobába anyu.

-Szia és igen jobban vagyok.

-Úgy aggódtunk érted. Többet ilyet ne csinálj!!-dorgált meg anyu.

-De a kislány bajban volt és még nem szabad meghalnia. Érzem hogy csodás jövő vár még rá-mondtam anyának miközben elmosolyodtam.

-Nagyon jó ember vagy. Mondták már?

-Még nem.

-Amúgy valaki meg akar látogatni-közölte velem.

-Rendben behívnád?

-Persze.

Felállt a székből odasétált az ajtóhoz meg beszélt valamit majd belépett az ajtón nem más, mint...











Dr.Peach:

2.rész - furcsa telefonbeszélgetés

...Iszonyatosan fáj a fejem. Mintha 1 tonna lenne a szemhéjamon. Idegölő csipogást hallok. Hol vagyok? Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment. Hirtelen valami fény jelent meg. Mi lehet az? Egyre közelít, míg végül teljesen elért. Mindenhol nagy fehérség ... egy szobában vagyok. Hogy kerültem ide? Holvagyok? Valami kórterem lehet, mert itt van egy ágy, amin fekszik valaki és csövek lógnak ki belőle. ki lehet az? Odamentem megnézni és.... ez én vagyok!!! Mi történt? és hirtelen leesett minden! A kislány,... hogy valaki a nevemet kiabálja,... de utána mi történhetett? 
Ajtócsapódás. Valaki bejött a szobába... ez anya!! Odafutottam hozzá hogy megölelhesemm, de átestem rajta. Mi van?? Most esett le, ez olyan mint a filmekben. Azt hittem ilye n nem létezik! Látok mindent ami körülettem történik. 
Megcsörrent anyu telefonja.

-Szia-mondja anya a vonal másik végén lévő személynek.

-Szia. Jobban van?-kérdezi a titokzatos idegen.

-Nem, még mindig nincs eszméleténél!-mondja anya könnyes szemekkel-De miért hívtál?

-Csak tudni szeretném pontosan mi történt.

-Rendben. Rob de erról nem szólhatsz senkinek!-szóval Rob az (a nagybácsink és anya bátya).

-Megigérem.

-Oké arról van szó, hogy már egy ideje a kocsma mellet  látok egy kocsit. Fekete és sötétített ablakok vannak benne-hát igen anyukám egy kocsmában dolgozik pultosként.

-Jó és ebben mi a baj?-kérdi Rob.

-Várj még nem fejeztem be!-szólt rá anyu.

-Ok akkor mond.

-Amikor elindulok haza mindig látom, hogy akkor indul ő is és tisztes távolságból elkezd követni.

-Beszéltél már a magánnyomozóval?-kérdi Robi.
Mivan?? Magánnyomozó?? Az meg minek??

-Most megyek hozzá 2 órára.-mondta anya.

-Oké majd szólj, hogy mi volt. Szia.

-Oké, szia-köszöntek el egymástól.

Miután anya zsebretette a telefont elindult az ágyam felé. Felém hajolt és adott a homlokomra egy puszit. akaratom ellenére is felfele gördült a szám. miután elváltak ajkai a homlokomtól kiment a kórteremből.

Miután kiment a kórteremből furcsa érzésem támadt. Kezdett visszajönni a fénység...





Robi (Nóriék nagybátya):