Nem más állt velem szemben az ajtóban, mint a saját tulajdon apám. Levegőt sem kaptam a meglepettségtől. Még akkor is ledermedve álltam az ajtóban, mikor a fiúk megjelentek a hátam mögött. Ők is csak minket bámultak, hogy most mi a szar van!?
-Nóri?-kérdezett rá apám, mint aki csak rosszul lát.
*Bobby szemszöge*
Úgy döntöttem meglepem a kisfiamat azzal, hogy meglátogatom, Londonban. Mikor a házuk ajtajához értem, becsengettem. Nem hittem a szememnek, amikor kinyitották az ajtót. Nóri állt az ajtóban és ledermedt. Szerintem ő sem számított rám, ahogy én sem rá. Még mindig csak egymást néztük, mikor mögötte megjelentek a fiúk.
-Nóri?-kérdeztem rá, mert nem akartam hinni a szememnek, hogy itt van. Csak bátortalanul bólintott egyet.
-Mi folyik itt?-kérdezte meg az a fiú akinek eredetileg látogatására jöttem. Nóri hátranézett a srácokra, majd arrébb tolt az útból és elszaladt. A fiúk csak összezavartan néztek rám. Szóval Nórinak elmondta Zsófia az igazat.
-Apu elmagyaráznád mi volt ez? Miért szaladt el?-támadott le kérdéseivel Niall.
-Fiam itt az ideje, hogy mindent megtudj.-mondtam lehajtott fejjel. Niall csak kíváncsian nézett rám, ahogy a mögötte álló 4 fiú is.-Javaslom menjünk be és mindent elmondok. Bementünk a nappaliba és mindenki leült a kanapéra.-Szóval arról van szó, hogy Nóri a féltesód.- mikor ezt kimondtam majd kiesett mindegyiknek a szeme a csodálkozástól.
-M... mégis, h... hogyan?-tért észhez Niall.
-Az úgy történt hogy...-majd elmeséltem az egész történetet. A végére kisebb sokkos állapotban voltak a hallgatók.
-Ez most komoly? Miért nem mondtátok el? Nem volt jogotok hozzá! És Nóri tudta? Miért nem mondta el? És hol van most? Azonnal meg kell keresnünk!-pattant fel fiam a kanapéról és viharzott is felvenni a kabátját, meg a cipőjét. Mi is nekiálltunk készülődni. Mikor mindenki készen lett, kint gyülekeztünk.
-Rendben 3 felé vállunk!-Adta a parancsot Zayn. Vicces, hogy én vagyok a legidősebb, de ők parancsolnak. Úgy lett ahogy Zayn mondta. Lou ment Harryvel, Zayn Liammel, én meg a fiammal.
*Nóri szemszöge*
Elfutottam, mert beijedtem. Nem tudtam eleinte hova megyek de a Hyde parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és gondolkozni kezdtem. Miért próbálok, mindig elmenekülni a problémák elől? Miért kellett egyáltalán Londonba jönnöm? Miért nem mentem mondjuk NewYorkba, vagy Los Angelesbe? Sőt! Miért nem maradtam a fenekemen Magyarországon? Mindenkinek csak gondot okozok. Miért kellet egyáltalán megszületnem? Hogy megkeserítsem mások életét? Most komolyan, szánalmas vagyok.
Egyszer csak arra kaptam fel a fejemet, hogy valakik a nevemet kiabálják. Ki mások lehettek mint Louis és Harry. Én csak a tenyerem közé rejtettem az arcom és megpróbáltam nem foglalkozni velük. Nem nagyon ment, mer leültek mellém és átöleltek mind a ketten egy-egy oldalról.
-Miért rohantál el? Megtudtuk volna beszélni.-mondta teljesen nyugodtan Harry.
-Azért mert beszarivagyok és szánalmas! Menekülök a problémáim elől! Ezt csináltam Magyarországon is!-keltem ki magamból. És elkezdtek folyni a könnycseppek az arcomról.
-Ne mondj ilyeneket! Nem vagy szánalmas! Még beszari sem vagy! Erősebb vagy mint azt bárki gondolná!-Mondta Lou és átölelt. Ilyenkorra már zokogtam. Az ölébe vett és ott próbált meg lenyugtatni ami sikerült is neki. Elindultunk hazafele, közben Harry felhívta a többieket, hogy megtaláltak. Visszaértünk a házhoz. Egy nagy levegőt vettem mielött beléptem volna. Mindenki ott volt. Amikor megláttak egy ember ként ugrottak fel és öleltek meg.
-Sajnálom-mondtam és újra elkezdtek folyni az arcomról a könnyek.
-Mit?-kérdezte meg Niall.
-Hogy nem mondtam el.-adtam a szerintem logikus választ.
-Igen. Az érdekel, hogy miért nem mondtad el?-kérdezett rá Liam.
-Miért? Elhittétek volna a repülőtéren, hogy "Sziasztok képzeld Niall testvérek vagyunk." szerintem enyhén őrültnek hittetek volna.-mondtam.
-Igaz. Tuti hibbantnak néztünk volna.-mondta Zayn. Ez után leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy Niallal és Greggel találkoztam még kisebb koromban és vannak róla képek. Meg beszéltük, hogy holnap megnézzük a képeket, mert a mai nap elég fárasztó volt mindenki számára. Így mindenki elment aludni. Én is felmentem, lezuhiztam, felvettem a pizsim és elvégeztem az esti rutindolgokat, majd befeküdtem az ágyamba és vártam, hogy magukkal ragadjanak az álommanók.
Ha tudtok kérlek kommenteljetek! Nem fogom korlátolni, hogy ennyi és ennyi után jön a másik rész, de tudnom kell, hogy, hogyan értékelitek. Jöhet negatív és pozitív is. Előre is köszönöm.
puszi:Norina